Csodás élményeket adott a babajelbeszéd II. | Beszélő Babakezek

Csodás élményeket adott a babajelbeszéd II.

Milla: Nem vártam tőle csodát. De mégis kaptam! Nekünk a jelelés nem csak jó móka volt, hanem annyi minden, hirtelen el sem tudom mondani. Noel egyévesen 40-50 jelet ismert, és amikor a Babakezek tanfolyamra mentünk, annyira megnőtt a tudásvágya, hogy négy hónappal később már 300-320 jel volt a szókincse! Folyton kérte, hogy mutassam meg ennek vagy annak a jelét, hihetetlen gyorsasággal megtanulta és precízen alkotott 4-5 szavas mondatokat (jelekkel)! 22 hónaposan tanult meg beszélni, mindössze két hét alatt! Most 26 hónapos, vagyis csak négy hónapja beszél, mégis mindenki csodájára jár, úgy beszél, olyan választékosan, olyan szókinccsel és szófordulatokkal, mint a négyévesek... az egyéb készségeit és képességeit is a jelelés segítségével ismertük fel, pl 15 hónaposan ismerte a színeket (mutatta, hogy 'ott egy piros autó', 'kisbabán kék sapka van'), 17-18 hónaposan megértette az érzelmeket, és még sorolhatnám.

Nálunk sem volt jellemző a hiszti, vagy frusztráltság a meg nem értettség miatt, nem voltam stresszes, hogy nem értem a gyereket, sőt! A mindennapokat olyannyira könnyűvé tette, nem is hittem volna. Például, ha éjjel felsír a gyerek, anyuka kapkod, fázik? melege van? éhes? szomjas? Én csak megkérdeztem tőle, mi a baj, és ő jelekkel elmondta. Igény kielégítve mindössze 3 perc alatt. Egyikünk szeméből sem ment ki az álom, alvás tovább! Ha rosszat álmodott, még azt is elmesélte jelekkel, hogy mit, én pedig fel tudtam oldani a rossz érzéseit az álommal kapcsolatban...

A jelelés ráadásul nemcsak könnyűvé tette a mindennapokat, hanem érdekessé is, mert ki gondolta volna, hogy a 18 hónapos gyerek képes visszaemlékezni négy hónappal azelőtti eseményre és pontosan felidézni, mi történt... Gyermekem hatalmas tudásszomjjal fordult a világ felé, és én mindig tudtam arról beszélni, ami valóban érdekli, mert ki tudta fejezni, mire kíváncsi, miről beszéljek neki... és akkor még nem említettem, mennyire nagy segítség volt a beszédtanulás folyamatában, az új szavak elsajátításában. Azt hiszem, hosszú-hosszú oldalakat tudnék megtölteni a gondolataimmal és történeteinkkel a témában!

Nagyon örülök ennek a cikknek (www.nyest.hu/hirek/mar-most-mutasd-meg), hiszen nagyon jól, szépen összeszedte a tudnivalókat, válaszolt minden szkeptikus kérdésre, kevés iromány van még a témában, ezért különösen köszönjük! Ugyanakkor úgy látom, hogy az utolsó félmondatnak ellent mond, hogy a módszert kipróbálók és használók (beleértve engem is) hiába nem várták a csodát, de mégis megkapták. Csodás pillanatokat, csodás érzéseket. Csodát csak az ne várjon tőle, aki úgy fog bele, hogy nem tudja átlépni a jelelésről alkotott negatív érzéseit, és nem fordul kellő türelemmel és szorgalommal a téma felé, vagy túl nagy elvárással van a gyermeke iránt. Nem kell hozzá hatalmas erőfeszítés, ugyanakkor aktív anyai közreműködés igen. És akkor a csoda sem marad el. :)

Jó jelelést mindenkinek!

Töreki Milla és kisfia, Noel

Forrás: Komment a Beszélő Babakezek Facebook oldalának 2012. 03. 05-i bejegyzéshez.

Hozzászólások

Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy felkerültünk a blogra :)  Annyi idő eltelt már, és nagyon jóleső érzés visszaemlékezni életünk eme csodás időszakára, amit a jelelés csak még inkább megszínesített, megszépített, megkönnyített :)
Most kavarognak bennem a pozitív érzések rendesen, és csak mosolyogni tudok már percek óta :)
Kb. három évvel ezelőtt kezdődött... és annyira az életünk részévé (és a családunk életének részévé) vált a jelelés, hogy most, amikor Noel egy más életszakaszban jár, és a jelelés már nem annyira aktív a mindennapjainkban - most veszem észre a régebbi fotóinkon és videóinkon, hogy "jééééé, de jó - hogy magyarázott, pedig még nem is beszélt" ... Ez akkor annyira, de annyira természetes volt, fel sem tűnt... ;)  mint ahogyan az sem tűnik fel, hogy még most is, egy beszélni nem tudó gyerekhez alapból jelelve közelítek :D :D ez egy olyan reflex, ami nem múlik el. Remélem, hogy még lesz lehetőségem később egy kistesóval is átélni ezt a csodás időszakot :)

Köszönöm Kata még most is Neked! :)

 

----
Milla


Zentai Kata képe

Szia Milla,

Csodás hallani, hogy ennyire megragadt Noelben a jelelés, hogy a pici babákhoz jelelve közeledik. heart Ez azt hiszem neked is köszönhető. Vannak, akik abbahagyják a jelek használatát, amikor elkezd a gyerek beszélni (és ez így, jó, ha új kihívások következnek és másra terelődik a figyelem), de rengeteg lehetőség van még a jelek használatára. Nektek előjönnek még a jelek? És milyen gyakran? Az én 8 éves fiam nem használja napi, de talán még heti szinten sem, de még KEZÉBEN van a lehetőség, ismeri a jeleket, így bármikor, ha szüksége van rá, használja. :-)


használjuk, persze!!  Noel időnként lelkesen jelel az egy év körüli babáknak, akikkel nagyon szeretne kapcsolatot teremteni - jeleli, ami eszébe jut, általában az általa picikorban leggyakrabban használt jeleket (lámpa, csiga, autó, telefon, fürdés, enni-inni...) - azt gondolja, hogy mivel nem tudnak a babák beszélni, így majd ő tud velük kommunikálni, jobban, mint a felnőttek :) 

3 éves korában, amikor bekerült az óvodába, nekünk nyelvi környezet váltás is történt... akkoriban már éppen kezdte elhagyni a jeleket, de ismét előtérbe kerültek, segített átvezetni Noelt a nyelvek között :)  itt volt egy érdekes momentum is:  amikor az első héten voltunk, Noel nagyon visszahúzódó volt, zavarta, hogy senkivel nem tud beszélgetni. És akkor elmeséltük az óvónőknek, hogy mi bizony jelelünk - erre legnagyobb meglepetésünkre az óvoda vezetője, és az egyik óvónője elkezdtek egy-két jelet mutatni, amire emlékeztek (mert valamikor ők is tanulták). Noel szeme elkerekedett, és azonnal visszajelelt hatalmas mosollyal!  Sosem felejtem el, az volt az a pillanat, amikor először kinyílt az óvodában... hiszen valaki az első "anyanyelvén" szólt hozzá... :)  

... és persze hiába 4,5 éves Noel, van egy jel, ami minden nap, naponta többször is előjön: ez a SZERETLEK jele... ezt mutatja apának reggel az ablakból integetés közben, ezt mutatja nekem, amikor bemegy az oviban a csoportszobába... és ezt mutatja az edzésen, a csoportos előadásokon, és olyan helyzetekben, ha nincs lehetősége közvetlenül a fülembe súgni, de azonnal tudatni szeretné, hogy mit érez :) ez annyira megható és jó érzés!  
előjönnek még a színek (kék, piros, sárga, zöld, fehér, fekete, stb.), a szükségletek (enni, inni, még, pisilni kell, stb.), de ezek általában reflex-szerűen, pl ha tele a szája és mégis válaszolni szeretne egy kérdésre, vagy messze vagyok, de azonnal tudatni akar valamit... 
... és ha verset vagy éneket tanulunk, egy-két jellel együtt tanítom - ha pedig visszamondásnál bármikor elakad, elég csak a jelet mutatnom, hogy segítsek neki - és mindenki elájul, milyen kis ügyes, egyedül mondja a hosszú verseket! ;) - a sikerélmény pedig mondanom sem kell, felturbózza a kedvét ;)

hát itt tartunk most! Remélem, a jelelés bármilyen formában, de még sokáig megmarad! ;)

----
Milla


Zentai Kata képe

:-) Az oviban mi is jeleltünk hasonlóan az elbúcsúzásnál. Pontosabban amikor én már kint voltam, de még integettünk egymásnak és jelekkel beszélgettünk az ablakból. De jó volt, ... nem akarta abbahagyni. :-) A szeretlek jele nekünk is megmaradt még. :-)