Gesztusok és jelek szerepe a beszédfejlődésben | Beszélő Babakezek

Gesztusok és jelek szerepe a beszédfejlődésben

Ismerjétek meg Hamar-Szelényi Éva gyógypedagógus, logopédus véleményét a babajelbeszédről és a Beszélő Babakezek programról. Évi nemcsak szakemberként, hanem jelelő édesanyaként is megosztja velünk tapasztalatait:
 

Hamar-Szelényi Éva: Gesztusok és jelek szerepe a beszédfejlődésben  /részlet/


2003-ban született meg az egyik unokatestvérem első gyereke, aki még nem volt egy éves, amikor láttam, hogy használják a pohár kézjelét ivás előtt. Nagyon magával ragadott ez a fajta kommunikáció, és amint megjelent nálunk, be is szereztem Linda Acredolo, Susan Goodwyn és Doug Abrams Babajelek (Hogyan beszélj gyermekeddel, mielőtt beszélni tudna) című könyvét, és töviről-hegyire kitanultam.

Ekkor már a gyógypedagógia, logopédia és látássérültek fejlesztése területén tanultam. Természetes és egyben ösztönös dolog is volt, hogy ezt a plusz tudást valahogy be kell építenem a munkámba is. Első körben a siketvak gyerekekkel folytatott egyéni (főként kéz a kézben) jelekkel dolgoztam. Később látó, de középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek logopédusa lettem. Azt már a főiskolán is tanították, hogy az artikuláció nem csak az ajak- és nyelvmozgások ügyesítésével fejlődik, hanem erősíteni kell a kézmozgásokat is, mert több dolog mellett ez is segíti a beszédfejlődést, ezért amikor a szokásos artikulációs fejlesztő feladatokkal nem haladtunk, egy saját jelekből álló, artikulációt segítő, kézjel rendszert fejlesztettem ki beszédfejlesztő foglalkozásainkhoz. Elsőként a Down szindrómás gyerekek szívták be a kézjeleimet, mint a szivacs, ezek segítségével nagyon ügyesen megértették, hogy hogyan tartsák a szájukat egy-egy hangadásnál, majd a többi gyerek (pl. autisták, afáziások, diszfáziások) is összekapcsolták a jeleket, és nekik is segítségükre volt a babajelrendszer a mindennapos kommunikációban.

Egy alkalommal egyéni tanácsadásra érkezett hozzám két anyuka, akik segítséget kértek Down szindrómás gyerekeik beszédfejlesztéséhez. Elsőként megbeszéltük azt, hogy mennyire fontos a beszéd előtti kommunikáció, hogy attól, hogy a gyermekük még nem beszél, szeretné, ha megértenék, és nekünk is könnyebb, ha ő biztosabban megért minket. Szóval biztattam őket arra, hogy keressenek egy olyan kommunikációs csatornát, amivel ezt elérhetik. Meséltem nekik arról, hogy milyen sikereket értem el a kézjelekkel, és hogy ez nem lesz akadálya annak, hogy az ő gyerekeik is elsajátítsák a hangzó beszédet, hogy ez egy támasz, egy több csatornás kommunikáció, mely így egymást erősítve éri el a célját, vagyis azt, hogy beszéljen, később írjon a gyermekük. Több más hasznos dolog mellett, javasoltam neki a Babajelek könyvet, majd mivel én már nem tudtam a gyerekek beszédfejlesztését elvállalni, a jövőben bizakodva elköszöntünk egymástól. Mondanom sem kell, hogy mekkora öröm volt, amikor 3 évvel később az egyik gyermek anyukája jelentkezett nálam. Elmesélte, hogy milyen fontos volt a biztatásom, a segítségem, és az iránymutatásom, hogy a babajelbeszéddel kezdjék meg a beszédfejlesztést, a kommunikációt. Ennek segítségével sikereket értek el, és nem sokkal később rátaláltak Zentai Kata: Beszélő Babakezek tanfolyamára is, ahol a szorgalmas tanulás folytatódott. Ennek köszönhetően én is részese lehettem az ő nagy útjuknak, és videón nézhettem mosolyogó örömmel a kis Blanka ügyes mesélését (akkor még a jelek segítségével) [megjegyzés: Blankáról itt olvashatsz].  Már akkor terveztük, hogy a program vezetőjével történő találkozás után szakvéleményt írjak a Beszélő Babakezek programról, vagyis a kézjelek használatáról a csecsemőkorban, azonban sajnos időhiányom miatt erre nem került sor.

Viszont miután megszületett Andris fiam, és már 9 hónapos lett, és már szerettem volna rendszeresebben közösségbe is vinni, egyértelmű volt, hogy a Babakezekre menjünk. Akkor már használtam egy pár jelet, de Andris még semmit. A családban más sem jelelt, így a tanfolyamon - igaz kicsit megszeppenve, de - örömmel látta Andris, hogy anyán kívül mások is néha „mutogatva beszélnek”. Ezek után azért számomra nem volt olyan meglepő, hogy az első alaptanfolyam utáni órán Andris azonnal használni kezdte első jelét, majd szép fokozatosan egyre többet és többet. Napról napra láttam a csillogó szemét, ahogy örömöt okoz neki, hogy így már mi mindenről kommunikálhat velem. Azóta voltunk az egyenként 6 alkalmas alap- és két játszó (haladó) tanfolyamon is. Andris már 14 hónapos és használ szavakat is, de ezekkel még nem tudja minden vágyát kifejezni, ezért még mindig tanuljuk a jeleket is. Gyógypedagógusként tudom, hogyan fejlesszem a gyerekemet, és hogyan hagyjak teret a szabad játéknak is, de mindig öröm játszva tanulnia. Andris nagyon szerette azt is, hogy a Babakezek tanfolyamon sok kis barát vette körül, hogy közösen játszottunk, és ezt a játékot itthon is folytattuk, sok ötlettel tovább fejlesztettem az itthoni repertoárt. Hálás vagyok a Babakezek tanfolyamnak, sőt olyan barátságok is születtek, amik a tanfolyam keretein kívül is folytatódtak, együtt sétálunk, labdázunk, állatkertezünk, vagy csak képeket nézegetünk. Segítségünkre vannak a kis „Andris könyvek” is, amiket én készítettem, ezekben a környezetünk alap szavainak képei vannak különböző témakörökbe szedve, játékos rámutatós feladatokkal vegyítve.

Szakértőként és anyaként is azt mondhatom, hogy kommunikáljunk gyerekeinkkel már a magzati koruktól kezdve. Használjuk a hangunkat, a dalokat, a jeleket, a játékokat és élvezzük a mindennapokat, mert óriási hatalom van a kezünkben, nemcsak azért mert valakit megtaníthatunk beszélni, hanem egy olyan embert nevelhetünk, aki biztonságosabban kötődik hozzánk, mert már egészen kicsi korától kezdve azt érzi, hogy fontos, amit kommunikálni akar, hogy megértik őt, és ő is megérti a környezetét.


Hamar-Szelényi Éva
Gyógypedagógus
Logopédus
Látássérült gyermekek korai fejlesztője
Perinatális szaktanácsadó
Integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens
Nemzetközi okleveles babamasszázs oktató
Csecsemőelsősegély oktató